Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egykori alelnöke és korábbi miniszterelnöki biztos 36 év után köszönt el minden pozíciójától a szervezetnél. A lemondás nyomán Lőcsei Lajos momentumos politikus nyilvánosan tette fel a kérdést: valóban eljutott-e a pénz azokhoz az emberekhez, akiknek szánták? Borsod-Abaúj-Zemplén megye szempontjából a felvetés korántsem elvont, mivel a 300 legszegényebb magyarországi település több mint negyede a térségben található. Lapunknak Glonczi László jogvédő aktivista hivatalos adatokkal támasztotta alá, hogy a felzárkóztató program százmilliárdjai sok esetben csak a szegregációt erősítik, miközben egy korábbi belsős dolgozó arról számolt be, hogy többnyire a rendszer hibás.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az elmúlt években számos, egyenként több tízmilliárdos uniós és állami forrásból finanszírozott programot hajtott végre a 300 legszegényebb település felzárkóztatása érdekében. A pályázatok keretében szociális bérlakásokat építettek és újítottak fel, Jelenlét Pontokat működtettek, és különféle családtámogató szolgáltatásokat nyújtottak.
Glonczi László jogvédő aktivista egy éven keresztül kutatta ezeket a programokat, és közérdekű adatigénylések révén szerezte meg a részletes dokumentumokat. Mint elmondta, a kapott adatok aggasztó képet festenek, hiszen az adatigénylésre érkezett válaszok szerint az ingatlanok körülbelül 80 százaléka szegregált területeken, cigánytelepeken vagy azok közvetlen közelében található. Pontosabban 95 ingatlan ténylegesen szegregátumban, 67 annak közelében, 45 pedig szegregációval veszélyeztetett környezetben helyezkedik el. Ez összesen 207 olyan ingatlan, amelynek elhelyezkedése ellentmond a program integrációs céljának.
„Egyértelműen ki merem jelenteni, hogy ez a program nem azt a célt szolgálta, amit kellett volna” – nyilatkozta lapunknak Glonczi László.
Hozzátette, hogy a korábban a feltárt adatok alapján panaszt nyújtottak be az Európai Bizottsághoz, mivel szerintük a program több pontban sérti az EU alapjogi chartájának 21. cikkelyében foglaltakat, amely a szegregáció elkerülését kötelezővé teszi az uniós forrásokból megvalósuló projektek esetében. A bizottság vizsgálata jelenleg is zajlik.
Az Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda által közzétett összefoglaló jelentés szintén rámutat arra, hogy a program megvalósítása eltér a kitűzött céloktól. A jelentés szerint az ingatlanok kiválasztásakor nem végeztek kellően alapos szegregációs hatásvizsgálatot, a nyilvántartási adatokat figyelmen kívül hagyták, és ennek következtében az állami és uniós források felhasználása nem szolgálja az eredeti integrációs célokat. A dokumentum azt is megállapítja, hogy a bérlők gyermekei jellemzően a területileg illetékes, szintén szegregált oktatási intézményekbe kerülnek, vagyis a lakhatási szegregáció az oktatási szegregációt is konzerválja.
A bérleti konstrukció sem tűnik előremutatónak. A telefonos interjú során elmondta, hogy az ingatlanok tulajdonosa az MR Közösségi Lakásalapú Közhasznú Kft., a Magyar Máltai Szeretetszolgálat partnercége, így az épületek sem a bérlők, sem az önkormányzatok tulajdonába nem kerülnek át. Ezáltal a Máltai ingatlanvagyona bővült.
A bérlők évente újíthatják meg a szerződésüket, öt év után pedig el kell hagyniuk az ingatlant, miközben a spóroláshoz szükséges jövedelemmel a legtöbb érintett nem rendelkezik. A közüzemi számlák számos esetben még mindig a Máltai nevén vannak, ami azt jelenti, hogy a kedvezményes lakossági díjak helyett cégeknek szóló, jóval magasabb tarifákat fizetnek.
Megtudtuk, hogy például Ózdon a szociális bérlakások havi díja összkomfortos ingatlanok esetén 35-40 ezer forinttól indul, miközben az érintett ingatlanok döntő többsége árverésen, szinte ingyen jutott a szervezet tulajdonába.
Az átláthatóságot tovább árnyalja, hogy a Jelenlét Pontok vezetői és a bérlők egyaránt titoktartási szerződést írtak alá. Glonczi arról számolt be, hogy amikor munkatársaival felkerestek egy borsodi kistelepülést, hogy megkérdezzék, hol találhatók a program keretében épített házak, az egyik vezető azonnal a Máltai központjába jelentette, hogy „ellenőrök jártak náluk és dokumentumokat kértek”, holott ők csupán névjegykártyát adtak át és egy egyszerű kérdést tettek fel.
A jogvédő aktivista álláspontja szerint az Európai Bizottság vizsgálata eredményeként Magyarország nagy valószínűséggel nem tudja visszaigényelni a szabálytalanul felhasznált forrásokat. Hozzátette, hogy Vecsei Miklós lemondása szerinte egybevág a bizottság vizsgálatával.
A rendszer belülről nézve sem fest kedvezőbb képet, mivel témában nyilatkozó, korábban a szektorban dolgozó, nevét nem vállaló forrásunk szerint a program szakmai oldala nem feltétlenül hibáztatható. Elmondása szerint a területen dolgozó szakemberek hozzáértőek, és sokan közülük azért kerültek a Máltaihoz, mert a civil szervezeteket az elmúlt években a Fidesz-kormány ellehetetlenítette, így a munkájuk folytatásához kénytelenek voltak a szervezetnél dolgozni.
Úgy véli, a gond inkább szerkezeti, mivel a FETE-program keretében a Máltai ingatlanokat épít és a dolgozóknak nincs valódi beleszólásuk abba, hol és hogyan valósuljanak meg a beruházások. Forrásunk szerint előfordul olyan eset is, hogy a Jelenlét Pont működése csupán papíron létezett, mert a segítők nem tartózkodtak folyamatosan a telepen, csupán csak egy kijelölt munkaidőben.
Tehát a Lőcsei Lajos által felvetett kérdés jóval konkrétabb formát ölt, mint egy politikai poszt. Ha a vizsgálatok igazolják a panaszban foglaltakat, akkor a 300 legszegényebb magyarországi település felzárkóztatására szánt több százmilliárd forintnyi uniós és állami forrás jelentős része nemhogy csökkentette, hanem tovább mélyítette a szegregációt.
Fotók: NEKI Facebook, fete.hu
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
